Pápai trónért folytatott versenyfutás: ilyen kiszámíthatatlan még sosem volt a konklávé végeredménye.

Ferenc pápa halálát követően egyre fokozódik a versengés a Római Katolikus Egyház jövőjének formálásáért, miközben 135 bíboros készül a Sixtus-kápolnába, hogy megválasszák az új egyházfőt. A konklávé összetétele rendkívül kiszámíthatatlanná teszi a választás kimenetelét: a bíborosok többsége még sosem vett részt pápai konklávén, és a földrajzi eloszlásuk is jóval szélesebb spektrumot ölel fel, mint a korábbi választások során.
A szavazásra jogosult bíborosok körében Ferenc pápa 12 éves pápasága alatt a személyesen általa kinevezett tagok aránya elérte a nyolcvan százalékot. Külön érdekesség, hogy közülük húszan csupán decemberben nyerték el a bíborosi birétumot. Most, a pápa múlt hétfőn bekövetkezett halálát követően, sokuk első alkalommal találkozik egymással, miután Rómába érkeztek.
A pápai konklávé várhatóan a jövő héten veszi kezdetét, azonban a háttérben már aktívan folynak a diszkrét egyeztetések a Vatikán falai között. "A megbeszélések valószínűleg már az év legeleje óta zajlanak, hiszen Ferenc pápa egészségi állapotának romlása egyértelműen észlelhető volt" - nyilatkozta Miles Pattenden, az Oxfordi Egyetem egyháztörténésze a The Guardian című lapnak.
Vatikáni megfigyelők több mint 20 papábilist azonosítottak, akik potenciális pápajelöltek lehetnek a közelgő konklávé előtt. Ezek közé tartoznak olyan bíborosok, akiket egyházi szakértők és a média is figyelemmel kísér. A szakértők azonban arra figyelmeztetnek, hogy csak néhányuknak van reális esélye a szavazások sorozatos fordulóin való továbbjutásra. Érdekes, hogy 2013-ban Jorge Mario Bergoglio pápa sem számított esélyesnek, mégis ő lett a végső választás, és Ferenc néven lépett a színpadra.
A konzervatív tábor meghatározó személyiségei közé tartozik Raymond Burke, az amerikai bíboros, aki nyíltan kiállt Donald Trump mellett, valamint Gerhard Müller német bíboros, aki nemrégiben figyelmeztette a híveket, hogy az egyház súlyos válság elé nézhet, ha nem választanak ortodox nézeteket valló pápát. A progresszív oldalon pedig Jean-Claude Hollerich Luxemburg képviseletében, Timothy Radcliffe az Egyesült Királyságból, valamint Michael Czerny Kanadából tűnik ki, mindannyian fontos szerepet játszanak a modern egyházi diskurzusban.
Kritikusok azzal vádolták Ferencet, hogy pápasága alatt "feltöltötte" a bíborosi testületet saját támogatóival. Pattenden szerint azonban "történelmileg egyetlen pápa sem tudta irányítani utódja megválasztását", és a bíborosok között sokféle teológiai és politikai árnyalat képviselteti magát.
A pápai konklávé, a katolikus egyházfő megválasztásának évszázados hagyománya, a világ egyik legősibb és legrejtélyesebb választási folyamata. E különleges esemény során a szavazásra jogosult, 80 év alatti bíborosok a Sixtus-kápolnában gyűlnek össze, ahol megszakítják minden kapcsolatukat a külvilággal. A "konklávé" elnevezés a latin "cum clave" (kulccsal) kifejezésből származik, amely arra utal, hogy a bíborosokat kulcsra zárják, amíg el nem döntenek. Az esemény kezdetén a bíborosok titoktartási esküt tesznek, majd megkezdődik a szavazás folyamata, amely tele van feszültséggel és reménnyel.
A választási eljárás során minden bíboros egy kis papírra feljegyzi a választott jelölt nevét, majd ezt a cédulát az oltáron elhelyezett kehelybe helyezi. A szavazatok összeszámolása után, ha egy jelölt eléri a kétharmados többséget, ő lesz a megválasztott pápa. Ha azonban a szavazás nem hoz döntést, a cédulákat egy különleges kályhában elégetik, és fekete füst száll fel a kápolna kéményéből, jelezve ezzel, hogy még nem találták meg az új pápát. Amennyiben a választás sikeres, a cédulák egy olyan vegyület segítségével égnek el, amely fehérré változtatja azokat, így fehér füst száll fel, jelezve a katolikus közösség számára, hogy új egyházfőt választottak. Az új pápa választását az "Elfogadom" (Accepto) kifejezéssel erősíti meg, majd hivatalosan felveszi pápai nevét.
Ferenc pápa jelentős változásokat hozott a bíborosi testület földrajzi összetételében. Míg 2013-ban a választásra jogosult bíborosok több mint fele európai származású volt, ez az arány mára 39 százalékra csökkent. Az új összetételben 18 százalék képviseli Ázsiát, szintén 18 százalékot tesz ki Latin-Amerika és a Karib-térség, míg 12 százalék a Fekete-Afrikából érkezett bíborosokat jelenti.
A pápa a testület átlagéletkorát is csökkentette. A tavaly decemberben kinevezett bíborosok közül többen 60 év alattiak, egyikük - Mykola Bychok melbourne-i ukrán származású püspök - mindössze 44 éves. Ferenc olyan kis katolikus közösségekből is választott bíborosokat, mint Irán, Algéria és Mongólia, ezzel kiegyensúlyozva a korábban európai és észak-amerikai túlsúlyt.
Az első szavazást a konklávé összehívása után bonyolítják le, ezt követően pedig minden reggel és délután újra szavazásra kerül sor, amíg végül egy jelölt el nem nyeri a kétharmados többséget. Pattenden megjegyezte, hogy a bíborosok „nagy nyomás alatt állnak, hogy minél hamarabb döntsön a kérdésben.”
A világ figyelme rájuk irányul, és a katolikus közösség tagjai számára zavaró élmény lehet, ha a választási folyamat elhúzódik.
- véli a szakértő.
Az elmúlt évszázad során a konklávék általában két-három napig zajlottak, azonban a történelem folyamán akadtak figyelemre méltóan hosszú és rövid események is. A leghosszabb konklávé a 13. században zajlott, és elképesztő módon két évig és kilenc hónapig tartott, míg a legrövidebb, 1503-ban, mindössze néhány órán belül eredményezett új pápát.
A fogadóirodák elemzése alapján Ferenc pápa utódai között Pietro Parolint, a Vatikán fődiplomatáját és Luis Antonio Tagle bíborost, a Fülöp-szigetekről, tartják a legesélyesebbnek. A konklávé kimenetele körüli fogadások az év egyik legkeresettebb piacává avanzsáltak, ami Leighton Vaughan Williams, a Nottingham Business School professzora szerint a pápaság iránti mély kulturális érdeklődést tükrözi.