Magyarországon egy új, potenciálisan veszélyes kártevő felbukkanása várható.
Az őszi sereghernyó már számos európai országban megjelent, így az Európai Unió területén is egyre inkább észlelhető.
Az őszi sereghernyó magyarországi megjelenésére való felkészülés fontosságára hívta fel a figyelmet a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK).
Az őszi sereghernyó (Spodoptera frugiperda) egy különleges, melegigényes rovarfaj, amely eredetileg az amerikai kontinens területéről származik. Ez a faj híres vándorlási képességéről, hiszen akár több száz kilométert is képes megtenni, ami különösen aggasztó, mivel a kereskedelmi tevékenységek révén gyorsan terjedhet. Az őszi sereghernyó már Afrikában, Ázsiában és Ausztráliában is felbukkant, ahol jelentős gazdasági károkat okozott a mezőgazdaságban. E rovar megjelenése és elterjedése komoly kihívások elé állítja a gazdákat és a növényvédelmi szakembereket világszerte.
Az Európai Unió területén először 2018-ban, Németország kukoricatábláin figyeltek fel a lárvákra. Azóta Ciprus, Málta, Görögország, Portugália, Spanyolország (többek között a Kanári-szigetek) és tavaly Románia is jelentette a faj jelenlétét. Eddig az őszi sereghernyó egyedei főként sporadikusan bukkantak fel, és eddig nem tapasztalták tömeges elszaporodásukat.
Több esetben import termékek segítették a kártevő terjedését, ezért kiemelten fontos ezek ellenőrzése és a növény-egészségügyi szabályok betartása.
- tájékoztatott a NAK.
Az őszi sereghernyó tápnövény-preferencia alapján két csoportba sorolható: az egyik csoport a rizst és a fűféléket, míg a másik a kukoricát, a gyapotot és a cirkot preferálja. Hazánkhoz az utóbbi csoportba tartozó egyedek kerültek földrajzilag közelebb, ami jelentős gazdasági kárt idézhet elő. A fő kárt a lárva okozza, amely a leveleket és a termést is károsíthatja. Ráadásul a lárvák a kukoricaszemeket károsítva utat nyitnak számos gomba számára, amelyek toxintermelésükkel további gazdasági kárt okoznak.
A védekezés tekintetében a lárvák és a bábok gyéríthetők a talajfelszín közelében végzett talajmunkával, hiszen a felszínre kerülő egyedek nagy része fagypont alatti hőmérsékleten elpusztul. Emellett kémiai védekezésre is van lehetőség, sőt a biológiai védekezés során több szervezet magas hatékonyságot mutatott.
