Egy különös mérgezés formálta azt, akik ma vagyunk: a kutatók lenyűgöző felfedezést tettek.

Az emberi fejlődés és felemelkedés során számos rejtélyt állított elénk a történelem, és most egy különösen figyelemre méltó titokra derült fény: az ólommérgezés hatásai a modern ember agyának működésére. Ez a felfedezés új perspektívát nyújt a múlt és a jelen összefonódásának megértésében.

Miért él a modern ember, és miért halt ki a neandervölgyi? Talán az immunrendszere nem volt olyan fejlett? Ennek kicsi a valószínűsége. De akkor mi lehetett az ok? A kutatók most rátaláltak egy lehetséges válaszra, mely ráadásul egy olyan anyaggal függ össze, amit néhány évtizede még aktívan használtunk.

Az ólom napjainkban már közismert mérgező anyagként van jelen a köztudatban. Korábban a vízvezetékek egyik fő összetevőjeként használták, de a tudományos kutatások révén felfedezett, az agyra gyakorolt súlyos káros hatásai miatt ma már igyekszünk elkerülni a használatát.

Ez persze nem megy könnyen, hiszen a benzinben is jelen volt sokáig, a festékanyagokban is jelentős mennyiségben előfordult. A kutatók azt gyanítják, hogy őseink sem voltak mentesek az ólommérgezéstől.

A régészeti felfedezések során a szakértők felfedezték, hogy az ősi emberek fogai között végzett elemzések alapján a vizsgált maradványok körülbelül 73%-ában található ólom. Ezen kívül, a minták 71%-ánál a mérgezés szintje is meghaladja a kritikus határt.

Valószínű, hogy őseink vízkeresése során olyan barlangokra bukkantak, ahol a kőzetekből ólom is kioldódott. Ez a folyamat szennyezte a vizet, de őseink erről mit sem sejtettek. Még ha tudták volna is a veszélyeket, valószínűleg nem tudták volna elkerülni azokat.

Az ólom jelentős befolyással bír a neurononkológiai ventrális antigén 1 (NOVA1) működésére, amely kulcsszerepet játszik abban, hogy az idegi progenitor sejtek miként reagálnak az ólom expozíciójára. A NOVA1 gén aktivitásának eltérései szoros kapcsolatban állnak különböző neurológiai rendellenességekkel, így a kutatások fontos irányt mutatnak a neurobiológiai hatások megértésében.

Megérkeztünk egy különleges felfedezés küszöbére. A kutatók észrevették, hogy a modern emberek - minden egyes egyén - esetében egy apró eltérés figyelhető meg az archaikus génhez képest. Mindössze egy DNS-bázispár különbségéről van szó, ám ennek jelentősége monumentális. Tekintve, hogy ez az eltérés minden ember DNS-ében megtalálható, valószínű, hogy az emberi faj hatalmas evolúciós nyomásnak volt kitéve, ami arra késztette őket, hogy elmozduljanak a változás irányába.

Az eltérést felhasználva a kutatók organoidokat, miniatűr agymodelleket hoztak létre, melyek egy része a "modern" NOVA1-gyel, egy része pedig az archaikus génnel rendelkezett. Kiderült, hogy a génnek ráhatása van egy, az emberiség szempontjábóligen fontos másik génre, a FOXP2-re.

Bár az ólommérgezés minden egyes mintában hatással volt a sejtek működésére, rombolva azok integritását, a FOXP2 gén aktivitása csupán az archaikus minták esetében mutatott jelentős sérülést. Ez arra utal, hogy bár a neandervölgyi ember rendelkezett a komplex gondolatok megfogalmazásának képességével, ennek kifejezésére nem volt képes.

Ahhoz, hogy a modern ember ilyen fejlettséget érhessen el, mindenképpen szüksége volt a nyelvre. A kutatók ezt "szupererőnek" nevezték, mivel ez tette lehetővé a tudás átadását, a komplex társadalmi rendszerek kialakítását és tulajdonképpen mindazt, ami ma a modern civilizáció alapját képezi.

A nyelvi képességek olyan fejlődési előnyöket biztosítottak, amelyeket más fajok nem tudtak megközelíteni. Ennek következtében a neandervölgyi ember közösségei fokozatosan gyengültek, végül pedig eltűntek a Föld színéről körülbelül 40 000 évvel ezelőtt.