"Nem áll szándékunkban kisiskolák bezárása" - Ravasz Ábellel folytattunk eszmecserét az oktatási reformcsomagról.

Térjünk vissza az alapokhoz: mikor és milyen okok vezettek ahhoz, hogy az oktatási minisztériumban először felmerüljön a reformok szükségessége?

Tomáš Drucker 2023-ban vette át az oktatási miniszteri posztot, és már a hivatalos beiktatása során kifejezte elkötelezettségét a széleskörű és alapos reformok megvalósítása iránt. Reformtervei nemcsak az ő vízióját tükrözik, hanem a kormányprogram szerves részévé is váltak, hangsúlyozva a változások iránti szándékát.

Kiemelném, hogy a miniszter nem a semmiből indult, hanem az előző miniszterek által lefektetett alapokra építkezett: átvette és tovább formálta a korábbi kezdeményezéseket és programokat.

Az elmúlt nyolc-tíz év során a minisztérium működése inkább a stabilitásra épült, mintsem hirtelen irányváltásokra. A jelenlegi reformfolyamat két szakaszra bontható. Az első lépés, amely 2024-ben valósul meg, a "bársonyos forradalom az oktatásban" elnevezést kapta. Ennek két fő indoka van: egyrészt pontosan 89 javaslatot fogalmaztak meg, ami a 1989-es eseményekre való utalásként is értelmezhető, másrészt a tervezett változtatások olyanok, amelyeket gyorsan és konfliktusmentesen lehet végrehajtani. A második szakasz, amely 2025-re várható, már mélyebb, strukturális átalakításokat hoz magával. A ciklus végére egy kisebb finomító csomag is készül, amely a tapasztalatok tükrében finomítja a reformokat.

Az egyik legtöbb vitát kiváltó reformpont a kötelező óvodalátogatás volt - előbb négy-, majd hároméves kortól. Miért érezte szükségét a minisztérium, hogy ezt bevezesse?

Az elmúlt tíz év során Szlovákiában jelentős átalakulások mentek végbe az óvodai nevelés terén. Korábban az ország a hátrányos helyzetű gyerekek óvodai részvételét tekintve az Európai Unió és az OECD-tagállamok között a legnagyobb lemaradók közé tartozott, hiszen ezeknek a gyerekeknek csupán egyharmada jutott el az óvodába.

Azóta fokozatosan szélesítettük a rendszer kereteit. 2019-ben bevezettük az első kötelező óvodai évet az ötévesek számára, majd ezt követően a négy- és hároméves gyermekeknek is biztosítottunk helyet az óvodákban. Tavaly pedig a "bársonyos forradalom" keretében jelentős változtatásokat hajtottunk végre az óvodák finanszírozási struktúráján. Most már a gyerekek normatív, "fejkvóta" rendszer alapján kapják a támogatást, ami azt jelenti, hogy minden egyes beíratott gyermek után pénzügyi támogatás érkezik a fenntartókhoz. Ez a megközelítés ösztönzi az óvodai férőhelyek bővítését és a szolgáltatások javítását.

A mai világban a három- és négyéves gyermekek körülbelül 90-95%-a óvodai nevelésben részesül. Az óvodáztatás kapcsán három különböző csoportot lehet megkülönböztetni. Az első csoportba azok a gyerekek tartoznak, akiket a szülők önkéntesen iratnak be, még akkor is, ha ez nem kötelező – ők alkotják a nagyobbik részt, és a reform őket nem érinti. A második csoportba azok a gyerekek sorolhatók, akiknek valóban szükségük lenne az óvodai közegre, de eddig nem vettek részt benne – számukra az új szabályozás különösen fontos, hiszen őket szeretnénk célzottan bevonni. A legfrissebb rendelkezések értelmében, ha a szülők nem rendelkeznek középiskolai végzettséggel, akkor gyermeküknek kötelező óvodába járnia. Végül a harmadik csoportba azok a családok tartoznak, akik képesek megfelelő otthoni környezetet biztosítani, és preferálják, hogy gyermekeik otthon maradjanak – számukra továbbra is biztosított ez a lehetőség, azonban bejelentési kötelezettségük van.

A célunk, hogy a hátrányos helyzetű gyermekek minél hamarabb részt vegyenek az óvodai nevelésben, hiszen egyre nyilvánvalóbb, hogy az ötévesek kötelező óvodai oktatása után a tanulmányi teljesítmények jelentős javuláson mentek keresztül.

Ha a gyerekek már hároméves kortól rendszeresen járnak óvodába, sokkal felkészültebben kezdik majd az iskolát - ez hosszú távon az egész oktatási rendszer javát szolgálja.

Tehát mostantól egy év sem, vagy éppen csak egy év válik kötelezővé az óvodai nevelésben?

Tulajdonképpen eddig sem volt teljesen kötelező. Az 5 éveseknél továbbra is marad a kötelező év. Ha a szülő azonban szerette volna otthon tartani a gyermeket, eddig is kérhetett kivételt - és ezt mindig meg is adták, ha a körülmények megfelelőek voltak. Ez továbbra sem változik. A 3-4 éves korosztálynál most még egyszerűbb lesz: ott elegendő egy bejelentés, nincs szükség külön engedélyre.

A célunk nem csupán az, hogy minden gyermek intézményi keretek között nevelkedjen, hanem hogy átlátható képet nyerjünk arról, hol helyezkednek el, és milyen módon vesznek részt a nevelés folyamatában – beleértve az alternatív lehetőségeket is, mint például az erdei óvodák. Az otthon maradó gyerekek fejlődésének nyomon követése továbbra is kiemelt fontosságú számunkra: félévenként ellenőrizzük, hogy megfelelő ütemben haladnak-e a tanulásban és fejlődésükben.

Lesz-e elegendő kapacitás az óvodákban, ha a kötelező óvodalátogatás egyre több gyermeket érint? Megfelelő számú férőhely és képzett óvónő áll rendelkezésre ahhoz, hogy minden gyermek számára biztosítani tudjuk a megfelelő ellátást és fejlődést?

Az óvodai kapacitás kérdése valóban alapvető jelentőségű, és az elmúlt évtized során ezen a területen jelentős fejlődés ment végbe. Számos település több százmillió euró támogatást kapott óvodai infrastruktúra fejlesztésére, legutóbb a Helyreállítási Terv keretében. Amikor bevezettük az új finanszírozási modellt és a fokozatosan kiterjesztett kötelező óvodáztatást, az önkormányzatok hirtelen felkapták a fejüket, és szinte mindenki szeretett volna élni ezzel a lehetőséggel, ami a rendelkezésre álló források gyors kimerüléséhez vezetett.

Manapság az ország szinte minden településén a férőhelyek kérdése már nem okoz különösebb gondot. Két kivételes terület azonban továbbra is kihívásokat rejt magában: az egyik a roma közösségek, ahol sok helyen korábban nem alakultak ki óvodai intézmények. A másik a nagyvárosok, különösen Pozsony és Kassa, ahol a helyi lakcímmel nem rendelkező, de rendszeresen bejáró gyerekek miatt az óvodák időnként túlzsúfoltak.

Ezeket az eseteket egyenként kezeljük, és folyamatosan támogatjuk a kapacitásbővítést.

A demográfiai előrejelzések szerint a gyerekszám országosan csökken, így ha most sikerül elérni a megfelelő férőhelyszámot, hosszú távon fenntartható lesz a rendszer.

A reformcsomag egyik sarkalatos pontja a kötelező matematikaérettségi bevezetése a középiskolákban és gimnáziumokban. Hogyan fog ez kinézni a gyakorlatban? Lesz különbség az iskolatípusok között a vizsgák szintjében vagy nehézségében, mint például a nyelvvizsgák esetében?

Nem pontosan úgy, ahogy a nyelvvizsgák esetében megszokhattuk, de a célunk hasonló: egy rugalmasabb rendszert kívánunk létrehozni. Nem szeretnénk minden egyes iskolának előírni, hogyan végezze a munkáját, inkább kereteket biztosítunk számukra. Ezt az alapot a középiskolai hálózat optimalizálása fektette le, amelyet még a "bársonyos forradalom" reformcsomagjának idején kezdtünk el.

A megyék felmérték, mely intézményeket érdemes összevonni, és sok helyen jöttek létre új, integrált iskolák, ahol például gimnázium és szakiskola együtt működik. Ez különösen ott fontos, ahol fogy a gyereklétszám - nem tarthatunk fenn harminc apró intézményt külön-külön. Jó példa Ipolyság, ahol a magyar alap- és középiskola vertikális összevonásával egy teljes iskolaközpont jött létre.

A másik fontos irány a debürokratizáció. Az iskolák ma rengeteg időt töltenek adminisztrációval - papírmunkával, jelentésekkel, statisztikákkal. Mi azt szeretnénk, ha a tanárok végre tanítással foglalkozhatnának, ne azzal, hogy Excel-táblázatba írják a napi adatokat.

Ezen dolgozunk most: csökkenteni az adminisztratív terhelést, egyszerűsíteni a szabályokat, hogy az iskola elsősorban szakmai műhely lehessen, ne hivatal.

A kötelező matematikaérettségi bevezetése jelentős lépés a közoktatás terén. Ne aggódj, nem arról van szó, hogy minden diákot integrálási feladatok megoldására kényszerítünk! E mögött a döntés mögött az a felismerés áll, hogy a mai munkaerőpiac számos szegmense elengedhetetlennek tartja az alapvető matematikai készségek meglétét. A logikus gondolkodás, a problémamegoldás és az adatelemzés mind olyan kompetenciák, amelyekre a jövőben egyre nagyobb szükség lesz.

A rendszer ugyanakkor rugalmas lesz: két szint közül lehet majd választani. Az alapszintű érettségi azoknak szól, akik nem műszaki vagy természettudományos pályára készülnek, az emelt szintű pedig azoknak, akiknek a jövőbeni tanulmányaiban vagy munkájában fontos a magasabb szintű matematikai tudás.

És van erre elég matematika szakos tanár? Hiszen ha a matematika érettségi kötelezővé válik, az valószínűleg az óraszám növekedésével is jár, főleg a végzős évfolyamoknál.

Valóban, ez a helyzet, és minden oktatási reform kapcsán felvetődik a kérdés: rendelkezésre áll-e elegendő tanár és megfelelő kapacitás? Ha mindig csak akkor lépnénk, amikor minden feltétel tökéletesen teljesül, soha nem tapasztalnánk meg a valódi változást. A reformok lényege éppen az, hogy fokozatosan, több év leforgása alatt valósítsuk meg a szükséges átalakításokat – az átmeneti időszak 2027-2028-ig, sőt akár 2030-ig is elhúzódhat. Ez a keret lehetőséget biztosít az iskolák számára, hogy felkészüljenek, és pótolják a hiányzó szakos tanárokat.

Valóban, a pedagógushiány egy széleskörű probléma, amely nem csupán a matematika területét érinti. Az utóbbi években a kormány többször is emelte a tanárok bérét, ami hozzájárulhat a meglévő pedagógusok megtartásához. Ez a lépés remélhetőleg nemcsak a jelenlegi tanárok helyzetét javítja, hanem a jövő generációi számára is vonzóbbá teszi ezt a hivatást.