Szülővárosa még nem tartotta meg Krasznahorkai ünnepét, a polgármester pedig a stratégiai nyugalomra hívja fel a figyelmet.

„Stratégiai nyugalomra van szükség” – nyilatkozta az Indexnek Görgényi Ernő, Gyula polgármestere, aki a kormánypártot képviseli. November 10-én rendkívüli ülést hívott össze, hogy megvitassák, miként tisztelegjenek szülővárosa nagy szülöttje, Krasznahorkai László előtt. A Nobel-díjas író eddig nem tapasztalta a város örömének jeleit, de a helyi könyvtár vezetője, Dézsi János már bejelentette, hogy plakátokkal készül az ünnepre.

"Többször megpróbáltam kideríteni, mi történt, amikor több mint két évtized múltán, már felnőttként visszatértem, amikor oly hosszú idő után lelépve a vonatról azonnal, az első pillanatban észrevettem, hogy a város nincsen a helyén, sőt hogy nemcsak hogy a helyén nincsen, hanem hogy nincsen meg egyáltalán, s jártam űzötten s elveszetten egy városban, mely Gyulának mondta magát, de nem Gyula volt..." - írta Krasznahorkai László a még létező Népszabadság 1999. december 24-i számában. Lehet, hogy a város lakói sosem bocsátották meg a lap karácsonyi számában megjelent tárcát irodalmi Nobel-díjas szülöttüknek. Lehet, hogy sosem értették, miért hiányolja a városból azokat az emlékezetes alakokat, az emblematikus személyiségek emlékezetét, az ő szavával élve ködlovagokat, akik bearanyozták ifjúságát.

A Nobel-díj megszerzése után a város és a díjazott közötti kapcsolat új irányt vett, egy olyan fejezet kezdődött, amely tele volt ellentmondásokkal és bonyolult érzelmekkel.

Hivatkozzunk az író hivatalos közösségi platformjára:

Krasznahorkai László hálás mindenkinek, barátnak, ismerősnek, fordítónak és kiadónak, tartós olvasónak és kezdő olvasónak, akár magyar, akár még nem magyar, távolinak tehát és közelinek, és különösképpen a képen látható üzenet íróinak szülővárosomban Gyulán, ahol rajtuk kívül nemcsak "óriásplakáttal" nem üdvözlik szerény elvándoroltjukat, de még a könyvesbolt vagy a könyvtár előtt sem látni - pedig beérném egy A4-es papírlappal is - az öröm bármi jelét - hálás, tényleg az, hogy szeretettel gondoltak és gondolnak rá az irodalmi Nobel-díj kihirdetése alkalmából.

Elhatároztuk, hogy alaposan utánajárunk a dolgoknak. Felfedezőútra indultunk a város szívébe, ahol felkerestük a polgármestert és a könyvtár igazgatóját is. A kutatásunkat Gyula egyik legnépszerűbb kávézójában kezdtük, ahol a hangulatot szívva próbáltunk információkat gyűjteni. A pult mögött álló hölgy határozottan megjegyezte, hogy eddig még senkit sem hallott itt beszélni Krasznahorkai László díjazásáról. Ünnepségről sem tudott, sőt, lehet, hogy a Nobel-díjról sem hallott még. A frissítő kávé elfogyasztása után volt egy kis időnk, így nem kellett sietnünk a Mogyoróssy János Városi Könyvtár igazgatójához, Dézsi Jánoshoz. Így hát a városban sétálva, a padokon ülő idősebbekkel is szóba elegyedtünk, abban bízva, hogy ők talán fényt derítenek a rejtélyre.

Mit ad Isten, az egyik hölgy, akivel beszélgettem, együtt dolgozott Krasznahorkai László édesanyjával. Nagy örömmel mesélte, hogy ismerte „a kis Lacit” és bátyját, Gézát, azaz Krasznahorkai Gézát, aki 2010-ig a városi könyvtár élén állt. Munkásságát a 2006-ban elnyert rangos Széchenyi Ferenc-díj is méltatta, így nem csoda, hogy sokan emlékeznek rá.

A nagymama volt az, aki felnevelte őket, és mindent megtett, hogy vigyázzon rájuk, hiszen a szüleik hosszú órákat dolgoztak. Igazán rendes gyerekek voltak, és a családjuk szoros kötelékei mindig is példát mutattak az összetartásról. Úgy érzem, hogy mindenki nagyon boldog a Nobel-díj miatt, hiszen a tévé is megemlítette, hogy mennyire megérdemelne egy ünnepséget a városban. Kíváncsian várom, mit fog mondani a polgármester, hiszen tőle várható a legfontosabb információ.

- fejezte ki véleményét a hölgy.

A beszélgetés után meg sem álltunk a város könyvtáráig. Szó se róla, az intézmény tényleg nem mutatja kifelé az örömöt, de bent azért rálelünk azokra a bizonyos A4-es, színes, nyomtatott lapokra. Sőt akad egy szolid A3-as méretű plakát is:

Dézsi János, az intézmény igazgatója azzal fogadott minket, hogy szinte az összes Krasznahorkai-regényt kikölcsönözték a könyvtárból.

"Az utca felé nem osztjuk meg a híreket, amiért szemünkre vetették a figyelmet, de ha valaki belép hozzánk, azonnal láthatja, hogy komolyan foglalkozunk a témával, és aktívan keresik a könyveit. Gyulán, függetlenül a díjaktól, sokan ismerik az írásait, és bár többen említik, hogy nehezen olvashatók, mégis elviszik őket. Vannak, akik különösen érdeklődnek irántuk, például két pedagógus, akik valóban értékelik az írásművészetet" - mondta az intézményvezető, akit arról is kérdeztem, hogy megkeresték-e az írót, és terveznek-e bármilyen ünnepséget a tiszteletére a könyvtárban.

Dézsi János jelenleg nem tartja relevánsnak Krasznahorkai László megkeresését, ám néhány évvel ezelőtt felajánlotta neki, hogy legyen az ünnepi könyvhét díszvendége. Azonban a Nobel-díjas író nem tudta elfogadni a meghívást, mivel abban az időszakban az Egyesült Államokban oktatott, valószínűleg a "kezdet jelentéséről".

"A jövőben ismét fel fogom keresni" - tette hozzá. Érdemes megemlíteni, hogy Dézsi János, a könyvtárigazgató, már felkérte Kiss László gyulai írót és pedagógust, hogy vezessen egy rendhagyó irodalom órát "Hogyan olvassunk Krasznahorkait?" címmel, a Magyar Széppróza Napján, azaz február 18-án.

De akkor lesz plakát vagy sem? Örülnek vagy nem örülnek?

Múlt csütörtökön felhívott egy olvasó, aki kifejezte, hogy hiányolják a plakátokat. Ezt követően kolléganőmmel közösen elkészítettünk két plakáttervet. A városban rendelkezünk két utcai megállító táblával, amelyek a könyvtárunkhoz tartoznak, és mi ápoljuk őket. Az a szándékunk, hogy ezeket a plakátokat ezekre a táblákra helyezzük ki. Miért ne örülnénk ennek, főleg, hogy a városunk szülötte? Kertész Imrének is nagy örömmel adtunk teret. Úgy érzem, senkinek sincs igazán tapasztalata ebben a témában. Ráadásul, valljuk be, Krasznahorkai Lászlóval nem éppen felhőtlen a viszonya a városnak, de a terveimet ez nem befolyásolja.

- jelentette ki a könyvtár vezetője, aki felfedte, hogy 2024-re díszpolgári címet javasoltak az írónak. Az elismerés azonban egy feltételhez volt kötve: az író azt kérte, hogy előbb Ambrus Lajos, a József Attila-díjas szerző, aki a pomológiával és almafajtákkal foglalkozó kiváló műveiről ismert, kapja meg a kitüntetést. Ambrus Lajos emellett szenvedélyes kertész és borász is, ami tovább növeli a szakmai elismerését.

"Legyünk nyíltak: az a helyzet, hogy eddig sajnos még nem büszkélkedhettünk Nobel-díjas személlyel. Itt az ideje, hogy ötleteket gyűjtsünk. Ez számunkra is váratlanul érkezett; már többször is előkészültünk az eshetőségre, de sosem gondoltunk arra, hogy valójában meg is valósulhat" - osztotta meg Dézsi János.

A könyvtártól egyenesen a polgármesteri hivatal felé vettük az irányt, ahol már Görgényi Ernő polgármester úr várakozott ránk. Elsőként arra voltam kíváncsi, mit gondol Krasznahorkai László figyelemre méltó posztjáról, amelyben kifejezte, hogy a városban nem érzékeli az öröm nyomait.

Ha ő így érez, akkor kétségtelenül igaza van, de meg vagyok győződve arról, hogy Gyula város közössége rendkívüli örömmel fogadja ezt a díjat, és őszintén nagyra értékeli a szerző munkásságát. Büszkék vagyunk arra, hogy Gyula az ő szülővárosa, ahol ifjúságát töltötte, és ahol az iskolai éveit is töltötte egészen az érettségiig. Az életműve jelentős részét gyulai helyszínek határozzák meg, és a legfontosabb művei, helyszínei és karakterei is gyulai ihletésűek. Fontos, hogy megőrizzük a stratégiai nyugalmat, hiszen a magyar társadalom kollektív lelkiállapota is hatással van arra, hogyan fogadják ezt a díjat. A politikai szempontok sajnos túlzottan is dominálni látszanak a díj fogadtatásában. Vannak olyanok, akik a szerző politikai nézetei miatt kritizálják őt, míg mások örömmel fogadják a hírt, anélkül, hogy igazán ismernék az írásait, csupán azért, mert ő kormánykritikus véleményeket fogalmazott meg. Számomra, és hiszem, hogy a gyulaiak többsége számára is, a lényeg nem a politikai nézetekben rejlik, hanem abban, hogy művészetét olyan magasra értékelték, hogy irodalmi Nobel-díjat kapott. Számos ötletünk van, és továbbra is formálódnak elképzeléseink arról, hogyan tudnánk kifejezni ezt a közös örömöt, amelyet a díj nyújt számunkra.

„Tedd különlegessé a szövegedet” – hangsúlyozta a polgármester, hozzátéve, hogy a tervezett programok és ünnepségek szorosan összefonódnak a Nobel-díj átadásával és az azt követő eseményekkel. A városvezető rámutatott, hogy Karikó Katalin és Krausz Ferenc esetében is hasonló megközelítést alkalmaztak az érintett települések.

Görgény Ernő úgy véli, hogy a Nobel-díj elnyerése előtt sem gyakorolt rá hatást Krasznahorkai László kormánykritikai megnyilvánulásai. A 70. születésnapja kapcsán mindent elkövetett annak érdekében, hogy díszpolgári címet kapjon a várostól, ám az író ezt a javaslatot nem tartotta aktuálisnak.

a polgármester, a szavazók bizalmát nyerve, egy érdekes párhuzamot vont Ady Endre és Krasznahorkai László művei között. Megjegyezte, hogy a kritikus gondolatok idővel háttérbe szorulnak, és nem bírnak komoly jelentőséggel, hiszen a nagy szimbolista költőnk is a legboldogabb békeidőkben, a dualizmus fénykorában éles kritikával illette a társadalmat. Ironikus módon, manapság a politikai spektrum minden oldaláról hódolnak Ady költészetének, és szavalják az örökérvényű verseit. Görgényi Ernő is kitért különböző elképzeléseire, hangsúlyozva, hogy a költészet nem csupán irodalmi műfaj, hanem társadalmi reflexió is, amely ma is releváns kérdéseket vet fel.

A Nobel-díj átadásának közvetítését egy közösségi térben fogjuk megszervezni, ahol különféle kísérőprogramokkal igyekszünk emlékezetessé tenni az eseményt. Fontos számunkra, hogy a szülőházán egy emléktáblát helyezzünk el, és a magyar kultúra napi ünnepségünket az ő életművét köré építsük. A Bárka folyóirat szerkesztősége vállalja az esemény házigazdai szerepét, hiszen helyi írókkal és költőkkel közösen szeretnénk gazdagítani a programot. Továbbá célunk, hogy hosszú távú emlékezetpolitikai attrakciókat hozzunk létre, amelyek kifejezik az ő kötődését városunkhoz, és így méltó módon őrizzük meg az emlékét.

A helyzet nem éppen egyszerű, és bár nem vagyok irodalomtörténész, a tapasztalataim alapján úgy érzem, hogy Krasznahorkai László és Gyula kapcsolata sokrétű és mélyen gyökerező érzelmeket hordoz. Az öröm, amely a Nobel-díj körüli eseményekből fakad, kétségtelen, de fontos megérteni, hogy a gyulaiak természetüknél fogva visszafogottabbak, mintsem hogy most hatalmas óriásplakátokat helyezzenek el az út mentén e jeles alkalom kapcsán.

- nyilatkozott Gyula város polgármestere, aki 2010 óta a Fidesz képviseletében irányítja a települést.

A beszélgetés után Görgényi Ernő társaságában ellátogattunk Krasznahorkai László szülőházához. Az épület most egy rendkívül vonzó játszóháznak ad otthont, amely minden igényt kielégít. A helyszín ideális választás lehet gyermekek születésnapi ünnepségeihez, és a bérlése iránti érdeklődés óriási: alig találni szabad időpontot, hiszen sok gyerek ünnepli itt a szülinapját. Krasznahorkai László Nobel-díja miatt a játszóház jövője jelenleg bizonytalan. A kialakításához elnyert támogatások révén azonban egészen 2029-ig biztosan gyerekek fognak itt játszani. Aztán majd kiderül, hogyan alakul a hely sorsa; a legvalószínűbb, hogy Krasznahorkai László Múzeummá vagy Emlékházzá alakul át. Ekkor azonban ez a város már sosem lesz olyan, mint amikor mi 2025 novemberében felfedeztük a varázsát.